Eltűnésekor gazdasszonya, Lesley McElhiney egyenesen a közeli állatmenhelyre ment, ahol korábban többször is megtalálta Emilyt. De ezúttal üres kézzel kellett hazatérnie, s a hűtlen állat később sem jelentkezett.

A macska állatorvosa, John Palarski értesítette McElhiney asszonyt arról, hogy Emily világgá ment, de van remény, hogy visszakapják.

Palarski doktor is telefonon tudta meg a páratlan történet részleteit. A macskát egy francia kikötőben horgonyt vető óceánjáró teherhajón fedezték fel a kirakodáskor. A nyakán lévő pántról olvasták le orvosa telefonszámát.

Az előzményeket csak találgatni lehet. A legvalószínűbb az, hogy a csavargó a házuk szomszédságában lévő papírraktárba vette be magát, s valahogy belekerült a tengerentúli szállítmányba. Csoda az is, hogy túlélte a nagy utazást, amely jó három hétig tartott. Orvosa szerint a hajón föltehetően egerekkel táplálkozott, s nyilván vízhez is jutott.

Itt happyenddel véget is érhetne a sztori, de néhány hivatalos formaság még akadályozza Emily és "mamája" találkozását. McElhiney asszonynak dokumentummal kell bizonyítania, hogy ő a macska jogos tulajdonosa, s ebben a minőségében az ő tiszte Emily hazautazásának finanszírozása is.

Az appletoni háziasszony eldöntötte, hogy repülőjegyet vesz a macskájának, most már mindegy, Emily eddig sem volt olcsó mulatság. Rendszeresen kellett őt kiváltani az állatmenhelyről. Most meg itt van a karatén bérleti díja is, Emilyt ugyanis Európából hazatérve átmeneti időre megfigyelés alá fogják helyezni.